Kórház a legrégibbek közül
Két évszázaddal ezelőtt szegényházként indult, ma 150 ezer ember egészségét gondozza

A legfontosabb városfejlesztési hírek között szerepel a Bajai Szent Rókus Kórház eddigi legnagyobb beruházása. A 3,3 milliárd forintos építkezés a tervek szerint a jövő év második negyedére fejeződik be. Az új, ötemeletes épületben kap helyet a belgyógyászat, a neurológia, a gyermekosztály, a szülészet és nőgyógyászat, valamint az újonnan létesítendő sztrók központ. Számomra pedig alkalmat ad, hogy kissé visszatekintsek a kórház alapítása óta eltelt két évszázadra.
Keletkezésének évét 1795-re tesszük. Hogy mindent tudunk róla, azt elsősorban néhai Cseh Imre igazgató-főorvosnak köszönhetjük. Ez írással egyszersmind a kiváló orvosra és helytörténet-kutatóra emlékezem.

Baja az élvonalban
Büszkék lehetünk elődeinkre, akik több mint két évszázaddal ezelőtt már fontosnak tartották az egészségmegóvást. Hazánkban az elsők között kórházat létesítettek. Egy esztendővel korábban, mint Pesten a Rókus kórház épült. A megyeszékhely II. József intézkedésével Zomborba került át. Ugyanis a király országjárása alkalmával bezáratta az ottani ferences rendházat. A megürült épület alkalmassá vált megyegyűlések tartására. Baja gazdasági fejlődése azonban töretlenül folytatódott szerencsés fekvése és virágzó kézműipara következtében.

„Ispita épületre 10 forintokat rendelek”
Kórház létesítésének gondolata már a 18. század utolsó negyedében, vagy még előbb felmerült. Arra, hogy a kérdés az egyszerű polgárokat is foglalkoztatta, bizonyíték Steidli György 1780. januárjában kelt végrendelete. A következő mondat szerepel benne: „Ispita épületre 10 forintokat rendelek, az eladandó jószágomból kitelendő.” A kezdeményezés hamarosan megfogant. Harlikovits András az 1793. februári közgyűlésen bejelentette, hogy az érsekségtől 557 forintért követ, 265 forintért faanyagot vásárolt a kórház építéséhez. A következő közgyűlésen pedig ingyen felajánlotta majorjának 50 forintot érő részét.

Megkurtított számla
Csak számlák maradtak fenn, de ezekből ki lehet következtetni, mi történhetett. Az építkezést végző Bischoff József kőművesmester már 1793. augusztusában felvett 222 forint 30 krajcárt, majd decemberben 100 forintot. 1795. október 5-én kérte a közgyűléstől a szerződésben kikötött 530 forint végösszeg és a már felvett összeg a különbségét. A 207 forint 30 krajcárt. (Ez úgy jön ki, hogy 1 forint egyenlő volt 60 krajcárral.) A közgyűlés arra az álláspontra jutott, hogy a mester kevesebb tetőcserepet tett fel, mint amennyit a szerződésben vállalt. Ezért a számla végösszegét 39 forint 54 krajcárral megkurtították. Hogy miért, azt csak sejteni lehet. A mester a szerződés megkötésekor városbíró volt, de az épület elkészülte idejére lejárt megbízatása.

A kórház építkezésének 1793-as kezdésére a számlákból következtethetünk. A befejezés dátumára is egy számla ad támpontot. Az 1795. augusztus 10-i közgyűlés arról intézkedett, hogy fizessenek ki Bok József üvegesmesternek „az újonnan emelt” kórházért – a számlákat latinul írták – 32 forintokat. Miután az üvegezés csak az építkezés befejezése után történhetett, ebből következtethetünk, hogy a kórház elkészülte mindenképpen 1795. augusztus 10-e elé esik. Ha ezt tényként kezeljük, joggal megállapíthatjuk, az akkor mindössze 8 ezres lélekszámú Baja kórháza egy esztendővel megelőzte a híres pesti Rókus kórházat.
Olvasóim közül valószínűleg sokan találkoztak Vermes Lászlóné Hőgyészy Krisztina nevével, akit – elsősorban Rapcsányi monográfiájára és a monográfia forrásaira alapozva – sokáig a kórház alapítójának tartottak. A levéltárakban fellelhető dokumentumok ezt nem igazolják. Azonban kétségtelen, a vármegyei hivatalnok nagylelkű özvegye megérdemli, hogy nevét megőrizze az emlékezet. Hatalmas összeget, 3000 forintot adományozott a kórház felépítésére és fenntartására. Példájával ösztönözve a többi adakozót.

Szegények menedéke
A kórház megépítése előtt is volt Baján intézményes betegellátás. A szegénysorú betegeket nyáron magánszállásokon, télen a ferences atyák kolostorában helyezték el. A költségeket a város fedezte. (Ismerünk beadványt, mely a koldusok összegyűjtéséről beszél.) A kezdeti időszakban ellátott betegek számáról nem maradt fenn adat. Csak egy 1852-ben keletkezett beszámolóból tudjuk, hogy a kórház két részleget, kór- és gyámosztályt működtetett. Ebben az esztendőben 164 beteget ápoltak. A gyámosztály volt a költségesebb. Csak 64 beteg fizette meg az ápolási díjat, így az alaptőke 23 ezer forintjának kamatai kevésnek bizonyultak. Ezért a városi közgyűlés úgy határozott, a pénztárból kifizetett minden egyes forint után 1 fillér a kórházat illesse.

Ebben az időben a kórháznak nem volt saját orvosa. Jóllehet a városban hét orvos és öt sebész működött. Az 1870-es évektől a városi orvos látta el a kórházi orvoslást. Csak 1877-től töltötték be a tisztséget Ladányi (Lőwy) Mórral, aki később a kórház első igazgatója lett. 1886-ban felépült a Rókus és a Pokorny utca sarkán a ma is működő szociális otthon. Ezzel megszűnt a kórház szegényház jellege.

Gyors bokrétaünnepély
Az 1840-es nagy tűzvészben teljesen leégett első kórház helyére újabb épült. Ám ez nem elégítette ki a következő, a 20. századi igényeket. Új épületre kötöttek szerződést. Az okmány dátuma 1902. április 5. Alig 7 hónap múltán megtartották a bokrétaünnepélyt. Állt az épület, csak a tetőszerkezet hiányzott. A következő év szeptember 21-én pedig megtörtént a teljes átadás. Jóllehet az építő cég valamelyest átlépte a költségvetést, ezt akkor a belügyminiszter, de mi, kései utódok is indokoltnak tartjuk. Például tőzeges árnyékszék helyett vízöblítéses készült, hozzá két mélyfúrású kúttal. A lépcsők anyagául homokkő helyett a sokkal tartósabb süttői márványt építették be.

Ekkor készült a Rókus utcára néző főépület a belgyógyászat és a sebészet számára. Mögötte a gazdasági épület konyhával és mosókonyhával, az irgalmas nővérek szállásával és a kápolnával. Ez mögött az elmeosztály épülete. Épült egy 20 ágyas pavilon a fertőző betegek ápolására, továbbá egy hullaház. Vagyis öt épület 200 ággyal. A földszintes hullaházra 1927-ben emeletet húztak. Ugyanekkor készült a fül, orr, gége, a tüdő és a szemészeti osztály. 1938-ban pedig a szülészet-nőgyógyászat pavilonja. 1942-ben a kórház átvette a Déri-kert mellett levő Róna-féle szanatóriumot és gyermekosztályt létesített benne. Ebben az időben az ágyszám 643-ra emelkedett, messze túlhaladva a megyében levő többi kórházat.
Jelen összeállításban a kórház két évszázados fejlődését követtem. A legújabb évtizedek fejlesztése, mint például a Koronária őrző, a diagnosztikai- és műtőtömb újabb összefoglalás tárgya lehet.

(Sugó Hangja, 2011. január 28.)

Vissza a hírekhez